2012. március 31., szombat

Fűszer



Tegnap elvetettem fűszer magokat. Kétféle bazsalikom, zsálya, rozmaring, koriander. Az erkélyen szeretném, ha életben maradnának. :)  Majd meglátjuk!

Sárkány



Elkészültem az első oldallal! Még nem ment el a kedvem tőle, csinálom gőzerővel.
A kép vaku nélküli a színek miatt. Jobbra már a második oldal készül, ott már látható lesz a csésze alja.
Hát a sárkány még odébb van! :)

2012. március 27., kedd

Köszönöm!


 Még birják!

És ő egy kis levedula, remélem túléli, hogy nálam van! :))

2012. március 23., péntek

Sárkány

Alakul az első (!) oldal. Felül a barna foltok már a könyvet sejtetik!

2012. március 14., szerda

Sárkány




Elkészültem fél, azaz fél oldallal! Egy oldal két lapon van, nagyon jól lehet így látni a mintát. Még hátravan 51 és fél oldal!:)))))))

Az egyszemes lyukacskák betömése nem éppen leányálom, de még mindig szeretem csinálni.  Most nem is kezdek másba, amig legalább egy, azaz egy oldallal nem végzek!


















2012. március 8., csütörtök

Scone

Pár napja vettem egy új gasztro újságot, BBC GoodFood. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt a süteményt megsütöm, amikor átlapoztam. Tegnap megvettem a hozzávalókat, kivéve a vajat és a cseresznyebefőttet. :)

Ma megvettem a vajat, befőttet nem kaptam, de azért megsütöttem.Tettem bele áfonyát, de nem való bele, pedig be is áztattam.

Ez egy tradicionális sütőporos, szódabikarbónás angol teasütemény, amit ők félbevágva tejföllel és valamilyen markáns lekvárral esznek, mert egyébként a tésztának nem sok íze van.  Nekem a bolti tejföl nem ízlik igy enni, ezért vajat és birsalma lekvárt kentem rá. Így nagyon finom sütemény! (A kalóriákat persze ilyenkor nem számolja az ember lánya!)

A recept:

450 gr önkelesztő (sütőporos) liszt, vagy 450 gr liszt és 2 csapott tk. sütőpor
1 tk szódabikarbóna, 100 g hideg vaj felkockázva, 2 ek porcukor, 275 ml író, 2 ek tej,
2 tk. vaniliakivonat, 100 g cseresznye(befőtt), tejföl és cseresznye-vagy eperlekvár a tálaláshoz

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A lisztet, fél teáskanál sót, a szódabikarbónát és a vajat addig keverjük kézzel, amíg zsemlemorzsára nem hasonlít az elegy, ezután hozzáadjuk a cukrot, gyorsan hozzákeverjük az írót, egy kevés tejet, a vaníliát és a cseresznyét, majd lágy tésztát keverünk belőle.
Kb. 3 cm vastagra kinyújtjuk, és 5 cm-es darabokat szaggatunk ki belőle. Sütőpapírral kibéleljük a gáztepsit, kicsit megszórjuk liszttel és 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük, hogy jól átsüljön és szépen megemelkedjen.

A legfinomabb langyosan. Nekem ebből a mennyiségből másfél gáztepsi mennyiség lett, darabra nem számoltam meg, de nagyon fogy!

2012. március 5., hétfő

Készül

a sárkány. Napfényben fotóztam, de hozzánk ilyenkor koratavasszal ilyen furmányosan süt be a nap. De azért látható, hogy - ha lassan is, de - halad a sárkány projekt! :)

2012. március 3., szombat

Én emlékszem, és te?

Amiról az elkövetkezendő generációnak fogalma sem lesz...

- feladni egy levelet a postán,
- kézzel írni egy házi dolgozatot,
- fölvenni valamit videóra,
- ceruzával pörgetni a magnószalagot,
- nem tudni, hogy ki hívott telefonon,
- nem tudni, hogy mit csinálnak a barátaid,
- fölkelni a fotelból és csatornát váltani,
- hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz,
- föllapozni egy lexikont,
- papír alapú térképet használni,
- megjegyezni barátaid telefonszámát,
- tékából kivenni egy filmet (fizetni, ha nem tekerted vissza),
- befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe,
- hosszú úton az ablakon kifele bámulni, nem egy képernyőre,
- várni a kívánságműsorban a kedvenc számod, hogy felvehesd magnóra,
- a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni,
- szódapatront tekerni a szifonba,
- a hétfőnkénti tv adásszünet helyett diavetítőzni a szülők narrációjával,
- légkondicionáló nélkül élni,
- ki az a TV Maci,
- kézzel fogható fényképeket nézegetni,
- kívánni valamit, ha zöld Trabantot látsz,
- 22 órakor hazajönni buliból, mert vége,
- kaputelefonon felcsengetni a barátaidért,
- fűben fekve tücsökzenét hallgatni,
- kávét darálni ABC-ben,
- TURBO rágóspapírt gyűjteni,
- floppyra menteni számítógépről,
- kitörni a magnókazetta "pöckét" véletlen beletörlés ellen,
- és leragasztani szig.szalaggal, ha mást akarsz felvenni rá,
- igazi kulacsot tölteni málnaszörppel az osztálykirándulásra,
- felhozni pincéből a szenet és tüzet rakni a cserépkályhába gyújtóssal és összecsavart újságpapírral,
- narancshéjat szárítani a kályha tetején.
És még lehetne sorolni.

(Facebook)

Barnakutya

Anett szerint a kutya a mában él. Anett azt mondja, a kutyának nincs múlttudata. Önkéntes a Vizslafajtamentőknél, ahol mindenféle dolgot kitanult kutyaügyileg, szóval biztos igaza van. Csak akkor tudnám, hogy a Barnakutya mitől szomorú folyton. Most már annyira nem rossz neki. Mert hát ott van az Anett, aki ideiglenes gazdája lett. A Barnakutya nagy szemei azonban valahogy azt éreztetik, hogy Barnakutya igenis emlékszik arra a múltra. Mikor valaki beleeresztett egy sorozat sörétet például. Ha megfogom a Barnakutya hátulját, akkor amellett, hogy rögtön a csontját érem, ott vannak a sörétek a kutyában. Biztos fájhatott neki, de már nem. Akkor mégis miért szomorú a Barnakutya szeme?
Nem vagyok megelégedve a kutyák múlttudatával. Mert ha a Barnakutyának nincs most múlttudata, akkor biztos akkor sem volt, mikor hosszú hosszú ideig nem adott neki a gazdája enni. És akkor nem tudott emlékezni arra az időre, mikor a gazdája még szerette, mert jól vadászott meg mert szép kiskutyákat szült vagy mert aranyos kiskutya volt. Nem emlékezhetett arra az időre, milyen jó volt neki, mikor még minden rendben volt közte meg a gazdája között. És ez baj, mert legalább ennyi járt volna a Barnakutyának a nagy ínség idején. Most meg, miután megjárta a Gyepit, igen így nevezi Anett azt a helyet, ahová összegyűjtik ezeket a kutyákat, mintha valami vidám hely lenne. Mintha valami kis klub lenne, Gyepi. Talán könnyebb így nevezni a sintértelepet, ha a hozzád kerülő kutya gyakorlatilag élőhalott állapotban van, és neked az az önként vállalt feladatod, hogy meggyógyítod. A Barnakutya úgy került hozzá, hogy hímpéldány és semmi baja. A Gyepi ezt állította. Közben Barnakutya lány, mit lány, egy asszony, szomorú a szeme, fajtiszta németvizsla és szopornyicás, és ki van éheztetve. Nem értem. Nem értem az embereket, a vadászokat, akiknél a vizslafajmentők szerint elég gyakori, hogy így válnak meg a kutyáiktól. Hogy ha már nem elég jó. Szegény Barnakutya, pedig nálam is hogy igyekezett. Miután mindent felfalt, amit elé tettünk (nem úgy ám, mint az én kis finnyás szobacirkálóm szokta), kenyeret, csontot, vizet, csokit, bármit, szóval ezután azonnal ráugrott a megadóan fetrengő ezüstróka galléromra. Pedig nem volt jó formában, akkor is azonnal ugrott a bundára, és el nem akarta engedni. Miután elrejtettem előle gondosan, fél órán keresztül keresgélte. Pedig sokat köhögött közben. Anett egy kötött mellényből fabrikált neki kutyaruhát, egyrészt hogy ne szólják meg az emberek az utcán, hogy ilyen kiéheztetett, beesett horpaszú kutyát sétáltat, másrészt meg mert ugyan a bekerült állapothoz képest sokkal jobban van, azért még nem az igazi. Barnakutya így úgy nézett ki, mint egy öreg hölgy. Nézett rám a szomorú szemeivel, és borzasztóan hálás volt a padlófűtés kitalálójának. Leheveredett, és szépen becsukta a szomorú szemeit, én meg beszélgettem Anettel, akinek ez már szám szerint a 7. kutyája, akit felhizlalt, kikezelt a különféle kutyanyavalyákból, és egészséges kutyát varázsolva belőle szerető családhoz juttatott a fajmentők révén. Szerinte a kutyáknak nincs múlttudatuk, de azért remélem, Barnakutya emlékezni fog Anettre, mert Anett nagyon megérdemelné, hogy Barnakutya jó szívvel emlékezzen rá. És persze nem hőstettről van itt szó, de megérdemelnék az ilyen emberek, hogy néha kicsit nagyobb fényben tündököljenek, több támogatást kapjanak, többen lájkolják őket, többen tudjanak róluk, és többen tudják, hogy nem, nem a kutyákkal van baj. És Barnakutya is megérdemelné a jó emlékeket. Végre.

(Facebook)